European Union

The European Union (EU) must not only promote the observance of human rights by other international actors, but also respect them itself in the course of all its actions abroad. However, the applicability of international human rights instruments to EU Common Security and Defence Policy (CSDP) operations is problematic since the EU itself, as opposed to its Member States, is not party to these instruments. International human rights apply to EU-led missions as part of customary international law.

© EUFOR Tchad/RCA

These human rights obligations are enforced through specific accountability mechanisms. The EU is also responsible for human rights violations committed by private military and security services when fulfilling duties assigned by the EU.

The envisaged accession of the EU to the European Convention on Human Rights raises questions as to the attribution of acts during CSDP operations to theMemberStates and EU. The European Court of Human Rights’ case law on the extra-territorial application of the Convention gives guidance as to its future relevance for EU missions abroad.

Click here for the whole briefing

© apfelweile / Fotolia.com6 language versions available in PDF format

Die maritimen Aspekte der GSVP der EU

La dimensión marítima de la PCSD de la UE

La dimension maritime de la PSDC

La dimensione marittima della PSDC dell’UE

Wymiar morski unijnej WPBiO

The maritime dimension of the EU’s CSDP

As piracy off Africa has become a global security issue, the need for the European Union (EU) to protect its interests at sea through a maritime dimension to its Common Security and Defence Policy (CSDP) has also been recognised.

Importance of the sea for the EU

With a coastline of 70 000 kilometres and with 90% of its external trade transported by sea, the EU has vital maritime interests: security of global maritime flows, safety of maritime transport, fish, energy resources etc. Protecting the world’s maritime routes and lines of communication is an essential dimension of the EU’s security. The EU requires to develop an active approach to the varied challenges and threats to maritime security (terrorism, transnational crime, piracy, environmental degradation, depletion of marine resources etc.) in its neighbourhood and other zones.

EU’s role in maritime security

Although no EU maritime strategy as such exists, a maritime dimension has developed across EU policy areas and through EU agencies, e.g. fisheries, marine pollution, maritime transport, maritime surveillance, and energy security, as well as maritime power projection through CSDP. The Integrated Mari­time Policy for the EU (2007) aimed at uniting the various approaches, but its underlying economic rationale left little room for security issues. Equally, neither the European Security Strategy (2003) nor its Implementation Report (2008) directly addresses maritime security.

Despite some initiatives taken under the CSDP, there are still calls for a maritime dimension to CSDP strategy. In particular, the EU should actively seek to safeguard key trade routes (“Suez to Shanghai”, the Arctic) and prevent state or non-state actors from disrupting them.

The surge in African piracy prompted the launch in 2008 of the EU’s first CSDP naval operation, EUNAVFOR-Atalanta, with the objective of combating piracy off the coast of Somalia and protecting UN food aid deliveries to the country. Two further CSDP missions (EUCAP Nestor – improving regional maritime capacities – and the EU Training Mission (EUTM) Somalia – to train Somali security forces) – are part of a broader EU approach, based on the EU Strategic Framework for the Horn of Africa (2011). Although Operation Atalanta enhanced the credibility of EU CSDP, the Somali case proves that a combination of threats (weak governance, piracy, illegal fishing, under-development) requires complex policies and tools.

Towards a Maritime Security Strategy

In this context, academics have called for an EU Maritime Security Strategy (EUMSS). This should take a holistic approach, integrating civil and military aspects, and state the EU’s maritime strategic objectives and the means to implement them, while avoiding duplication of capabilities at EU level. Cooperation with other maritime forces (NATO, the United States, China, Russia etc.) also needs to be tackled.

In 2010, EU Foreign Ministers launched the process of preparing “options for the possible elaboration of a security strategy for the global maritime domain.” The Commission and the European External Action Service are expected to present a formal proposal for the December 2013 European Council meeting, dedicated to CSDP matters.

European Parliament

The EP has adopted several resolutions addressing maritime security. The latest report on the Maritime dimension of the Common Security and Defence Policy (rapporteur Ana Gomes, S&D, Portugal) states the importance of global maritime flows and calls for an EUMSS combining approaches to maritime safety and maritime security, and considering the “nexus between human security, state governance and human development”. It also stresses the need for improved exchange of information and intelligence on maritime risks and threats between EU Member States, and proposes the creation of EU coastguards.

Idén nyáron több német döntéshozó is Görögországba megy nyaralni. A politikusok az után döntöttek így, hogy megtudták, az országba 50 százalékkal kevesebb turista érkezik 2012-ben, mint az azt megelőző években – írja a Deutsche Welle.

A politikusok pusztán egyéni szolidaritásból utaznak a déli országba. A német döntéshozók a válság kirobbanása óta megszilárdult negatív előítéletek ellen is „fel szeretnék használni” nyaralásukat, szerintük a görögöknek látniuk kell azt, hogy a német politikusok a görög gazdaság fellendítése érdekében egyéni nyaralásaikkal is támogatni kívánják az országot, így sarkallva más német polgárokat is az utazásra.

Bár első pillantásra furcsának tűnhet a német politikusok kezdeményezése, mégis tény, hogy az idegenforgalom a harmadik legnagyobb társadalmi-gazdasági tevékenységi terület az EU-ban, becslések szerint ez a szektor az EU GDP-jének több mint 10%-át és az összes munkahely kb. 12%-át biztosítja, így a válságból való kilábalás egyik záloga lehet. A görög gazdaság talpra állításának is az egyik fontos eleme az odalátogató turisták számának növelése, azonban a görög politikai viharok, amelyek az utcákon is lecsapódtak, sok ezer turistát bizonytalanítottak el.

A német politikusok pont ez ellen kívánnak tenni, és szeretnének jó példát mutatni. Az egyik Görögországba készülő politikus azonban megjegyezte: „persze nem úgy fogok körbejárni a szigeteken, hogy azt hangoztatom, én egy német politikus vagyok”.

Négyévente az EU vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy uniós köntösbe bújtassák az olimpiai részvételt, és arra biztatnak, hogy az EU-tagállamok eredményeiket egységesen kezelve keljenek versenyre harmadik országokkal.

Az elmúlt olimpiák során is előszeretettel hangoztatták uniós vezetők a tagállamok által elért eredményeket. 2004-ben Romano Prodi a Bizottság akkori elnöke az EU- tagállamok által szerzett 82 aranyérmet közös uniós érdemnek nevezte. A 2008-as pekingi olimpia után Nicolas Sarkozy, az EU soros elnökségét betöltő Franciaország elnöke az ötkarikás játékok során megszerzett uniós előnyről beszélt.

Egy uniós brosúra a Europe: The Cradle of the Olympic Movement, a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok előtt számba veszi az EU, vagy ha jobban tetszik az uniós tagállamok eddigi és várható eredményeit. Az összefoglaló megjegyzi, hogy Európa az olimpiák bölcsője és, hogy „az ötkarikás játék végre visszatér a hazájába”. Az eddig megrendezett 30 olimpia közül ez lesz a 24. amelyet az EU 27 tagállamának egyikében rendeznek meg.

Nile Gardiner, a The Telegraph publicistája a témában írt véleményrovatában kifejti: az uniós vezetők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a sportesemények inkább szólnak az egyéni és a nemzeti teljesítményekről, mint egy egységes „európai állam” eszményéről.

Európa és az unió számára rendkívül sok pozitív, főleg gazdasági hozadéka van egy, az öreg kontinensen megrendezett olimpiának, azonban az semmiképpen sem állítható, hogy ez lenne az az esemény, amely teret ad az uniós összetartozás érzésének. Az EU tájékoztató füzet szerint mindenesetre 108 érmet szerezne az a csapat, amely egységesen képviselné az Európai Uniót.

Egy friss Eurobarometer kutatásból kiderül, hogy az uniós polgárok féltik a személyes adataikat, és nem bíznak az online fizetési műveletekben. Ez a fajta bizonytalanság nem tesz jót az uniós gazdaságnak, ugyanis gátolja a nemzeti és határon átnyúló online vásárlások elterjedését.

Az online vásárlások a teljes uniós kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 3%-át teszik ki, azonban a fogyasztói bizalmatlanság miatt csak nagyon lassan növekszik ez az ágazat. A Bizottság adatai szerint, ha például a fogyasztók bátrabban választanák a határon átnyúló internetes szolgáltatások adta lehetőségeket, akár 204 milliárd eurós összeget is megtakaríthatnának. Továbbá az internetes gazdaság minden megszüntetett nem internetes állás helyett 2,6 új online állást hoz létre.

Az Eurobarometer-felmérés szerint az internethasználók rendkívül aggályosnak ítélik a kiberbiztonság helyzetét: a válaszadók 89 százaléka tartózkodik a személyes adatok interneten történő közlésétől, 74%-uk véleménye szerint pedig az elmúlt évben megnőtt az esélye annak, hogy számítástechnikai bűnözés áldozatává váljanak. A netezők 29 százaléka nem mer az interneten online banki műveletet végezni vagy vásárolni. Persze az internetezők sem védik megfelelően adataikat, a felmérés arra is rámutat, hogy 53 százalékuk egyetlen online jelszavát sem változtatta meg az elmúlt évek során.

Magyarországon az uniós átlaghoz képest valamelyest rosszabb a helyzet, a magyarok csak 22 százaléka vásárol a neten – az uniós átlag 53 százalék – valamint csak 19 százalékuk fizet az internet segítségével, az uniós 48 százalékkal szemben.

A Bizottság a fogyasztói bizalom megteremtése érdekében már több kampányt is indított, azonban az EU továbbra is nagy lemaradásban van az IKT-szektorban, az uniós polgárok nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeiket. Az internethasználók tájékozatlansága pedig oda vezetett, hogy 12 százalékuk volt már online csalás szenvedő alanya, míg 8 százalékuk személyazonosság-lopás áldozatául esett.

A válság időszakában az EU nem engedheti, hogy ez a jövedelmező ágazat ilyen hátrányba kerüljön az unión belül, ezért a Bizottság 2015-ig megduplázná az internetes vásárlások számát.  Ezt azonban nehéz lesz megvalósítania a fogyasztói bizalom javítása nélkül, amelyben már a tagállamok felelőssége is igen nagy.