El kell dönteni, hogy mi a fontos és mi a nem fontos, és persze el kell dönteni, hogy mi mennyire fontos. Ideális esetben a védelmi szféra a szuverén nemzeti létezés - rosszabb esetben az arra irányuló remény - alapvető intézményrendszere. Állapota annak tükre. Következésképp sem szolgalelkűségnek-önfeladásnak, sem öncélnak-kisajátításnak nem a terepe ugye.
Addig is, ha nem vagy képes háborúzni, keresd a békét.
Zord
Abstract
The relationship between attack and defense has long been a central problem in military theory and strategic studies. From Carl von Clausewitz’s claim that defense constitutes the stronger form of war to modern realist analyses of the offense–defense balance, scholars have sought to explain why wars begin, how they evolve, and why they so often persist longer than expected (Clausewitz, 1832/1976; Van Evera, 1998). This article examines the interaction between offensive and defensive forms of warfare through a theoretically grounded and historically informed framework. Drawing on offense–defense theory and the security dilemma, the study analyzes how military technology, doctrine, and political incentives shape strategic behavior (Jervis, 1978; Glaser & Kaufmann, 1998). Using closed historical cases—most notably the First World War and the evolution of military doctrine in the interwar and Cold War periods—the article argues that technological change rarely abolishes the structural advantages of defense (Lieber, 2000). Instead, successive innovations tend to reinforce defensive denial and resilience while preserving political incentives for offensive action. This enduring tension helps explain the prevalence of long wars, miscalculated military strategies, and persistent security dilemmas in international politics (Nilsson, 2012).
1. Introduction
The tension between attack and defense lies at the heart of warfare. Political leaders and military institutions have historically favored offensive action, associating it with initiative, decisiveness, and strategic success (Snyder, 1984; Van Evera, 1998). Defense, by contrast, is often framed as a secondary or reactive posture. Despite this preference, historical experience repeatedly demonstrates that defense is frequently more effective and sustainable than anticipated by those who initiate wars. Conflicts launched with expectations of rapid victory often devolve into prolonged struggles of attrition (Nilsson, 2012).
2. Clausewitz and the Primacy of Defense
Carl von Clausewitz argued that defense is the stronger form of warfare because it benefits from time, terrain, preparation, and moral advantage (Clausewitz, 1832/1976). Defensive forces can exploit interior lines and compel attackers to expend resources under conditions of uncertainty and friction. Clausewitz nevertheless emphasized that defense alone cannot secure political objectives; decision ultimately requires an offensive transition, underscoring the paradox at the heart of war (Posen, 1984).
3. Offense–Defense Theory and the Security Dilemma
Offense–defense theory formalizes the Clausewitzian insight within international relations. It asks whether conquest is easier than defense and how this balance shapes state behavior (Glaser & Kaufmann, 1998). When offense is believed to dominate, states are more likely to adopt aggressive strategies and consider preventive war. When defense is perceived as dominant, restraint and cooperation become more plausible. Misperceptions, however, frequently distort this balance, intensifying the security dilemma (Jervis, 1978; Van Evera, 1998).
4. The First World War: The Failure of the Offensive
The First World War illustrates the catastrophic consequences of misjudging the offense–defense balance. European militaries entered the war with doctrines emphasizing speed and decisive battle, rooted in the ideology of the offensive (Snyder, 1984). Industrial firepower fundamentally shifted advantages toward defense. Trench systems, machine guns, and artillery rendered frontal assaults prohibitively costly, producing prolonged attrition rather than decisive victory (Van Evera, 1998).
5. Doctrine and Technology Between the Wars
The interwar period witnessed divergent responses to defensive dominance. Some militaries sought to restore maneuver through combined arms and concentration, while others invested in deep defensive fortifications. These approaches reflected different interpretations of the same historical lesson: defense had proved dominant, but political and strategic imperatives prevented its full acceptance (Posen, 1984).
6. Nuclear Weapons and Strategic Defense
The nuclear age transformed the offense–defense relationship at the strategic level. Second-strike capability imposed extreme defensive dominance by ensuring that no attack could escape devastating retaliation, producing a condition of deterrent stability (Waltz, 1979). Nuclear weapons thus reinforced defense at the strategic level, even as states preserved offensive capabilities (Lieber, 2000).
7. Why Offensive Beliefs Persist
Offensive doctrines persist because they promise initiative, control, and decisive results. Political incentives reward action over restraint, while military organizations often privilege aggressive concepts. Historical memory highlights rare offensive successes while neglecting numerous failures, reinforcing systematic underestimation of defensive resilience (Fearon, 1995; Snyder, 1984).
8. Conclusion
The relationship between attack and defense is characterized by enduring asymmetry. Across historical periods, defense has demonstrated structural advantages, while offense remains politically compelling. This tension explains the persistence of long wars and repeated strategic miscalculations. Understanding the enduring strength of defense is therefore essential for realistic strategy and sustainable security policy in international politics (Clausewitz, 1832/1976; Jervis, 1978; Nilsson, 2012).
References
Clausewitz, C. von. (1976). On war (M. Howard & P. Paret, Trans.). Princeton University Press.
(Original work published 1832)
Fearon, J. D. (1995). Rationalist explanations for war. International Organization, 49(3), 379–414.
https://doi.org/10.1017/S0020818300033324
Glaser, C. L. (1997). The security dilemma revisited. World Politics, 50(1), 171–201.
https://doi.org/10.1017/S0043887100014720
Glaser, C. L., & Kaufmann, C. (1998). What is the offense–defense balance and can we measure it? International Security, 22(4), 44–82.
https://doi.org/10.2307/2539240
Jervis, R. (1978). Cooperation under the security dilemma. World Politics, 30(2), 167–214.
https://doi.org/10.2307/2009958
Levy, J. S. (1984). The offensive/defensive balance of military technology: A theoretical and historical analysis. International Studies Quarterly, 28(2), 219–238.
https://doi.org/10.2307/2600696
Lieber, K. A. (2000). Grasping the technological peace: The offense–defense balance and international security. International Security, 25(1), 71–104.
https://doi.org/10.1162/016228800560390
Nilsson, M. (2012). Offense–defense balance, war duration, and the security dilemma. Journal of Conflict Resolution, 56(3), 467–489.
https://doi.org/10.1177/0022002712438350
Posen, B. R. (1984). The sources of military doctrine: France, Britain, and Germany between the world wars. Cornell University Press.
Snyder, J. (1984). The ideology of the offensive: Military decision making and the disasters of 1914. Cornell University Press.
Van Evera, S. (1998). Offense, defense, and the causes of war. International Security, 22(4), 5–43.
https://doi.org/10.2307/2539239
Waltz, K. N. (1979). Theory of international politics. McGraw‑Hill.
A The Relationship Between Attack and Defense in Warfare Theoretical Foundations and Historical Lessons bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
AMERIKA EGYESÜLT ÁLLAMOK
Operation Epic Fury – nő a feszültség az új katonai művelet körül
Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma megerősítette az Operation Epic Fury elnevezésű katonai művelet elindítását, amely elsősorban Irán ellen irányul, és a Közel-Kelet stratégiai fontosságú térségeit érinti. A hadműveletek középpontjában az iráni területek mellett a Perzsa-öböl és különösen a Hormuzi-szoros áll, amely a globális olajszállítás egyik kulcsfontosságú útvonala. A Pentagon közlése szerint az akció célja az iráni katonai és biztonsági infrastruktúra gyengítése, beleértve rakétabázisok, haditengerészeti egységek és egyéb stratégiai létesítmények elleni csapásokat. A művelet több haderőnem összehangolt részvételével zajlik, légierő, haditengerészet és különleges egységek bevonásával. Amerikai tisztviselők szerint a hadjáratot hónapokig készítették elő, és hírszerzési információk alapján indították meg.
A konfliktus a beszámolók szerint február végén kezdődött, és rövid időn belül regionális feszültséggé szélesedett. Egyes források szerint több ezer iráni célpontot értek csapások, ami tovább növeli az eszkaláció kockázatát a térségben. A bejelentést követően nemzetközi és belföldi kritikák is megjelentek. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a művelet könnyen kiszélesedhet, különösen a Perzsa-öböl térségében jelen lévő más államok bevonódásával. Emberi jogi szervezetek átláthatóságot követelnek, és a civil lakosságot érintő következményekre hívják fel a figyelmet.
Az amerikai Kongresszus több tagja részletes tájékoztatást kért a művelet céljairól és jogi alapjáról. A Fehér Ház ugyanakkor hangsúlyozta: az akció az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit szolgálja, és szükség esetén további lépések is várhatók.
A következő napokban, hetekben várhatóan további részletek derülnek ki az Operation Epic Fury kiterjedéséről, miközben a nemzetközi közösség kiemelt figyelemmel követi a Közel-Kelet egyre feszültebbé váló helyzetét.
Szerző:
Merényi Vivien
KANADA
35 év után először: Kanada is elérte a NATO 2%-os védelmi célját
1990 óta először érte el a kanadai védelmi költségvetés a NATO által elvárt 2%-os szintet a 2025–2026-os évben. A több mint 63 milliárd dolláros befektetés mérföldkő, hiszen jól reflektálja az állam törekvéseit az ország biztonságának megerősítésére. Az említett összegből 14 milliárdot szánnak kibervédelemre, illetve a világűrbeli kapacitásokra. A befektetések nem kizárólag a harcképességek fejlesztésére irányulnak; nagy hangsúlyt kap a hírszerzés, a kritikus infrastruktúra, illetve az ipar és innováció is. Kanada Védelmi és Iparfejlesztési Stratégiája nemcsak az ország biztonságát erősíti meg, hanem a gazdaságra is rendkívül pozitív hatással lehet. A befektetésekkel és az új projekteken keresztül 65 ezer új munkahelyet hozhatnak létre, ezzel közel 7,7 milliárd dollárral nőhet az ország GDP-je jövőre.
Erősödő ottawai-canberrai kapcsolatok
Mark Carney kanadai miniszterelnök március elején tett ausztrál látogatásával erősítette meg a két ország közötti kapcsolatot. Ausztrália csatlakozott a Kanada által létrehozott Kritikus Ásványkincsek Szövetségéhez. Ez azért is kulcsfontosságú, mivel a két országban található a globális lítiumkészletek nagyjából harmada, illetve a globális vastermelés 40%-a, így ezen keresztül akár a Kínától való függés is enyhíthetővé válik a közeljövőben.
Az ásványkincseken kívül, Ausztrália talán a legfontosabb védelmi partnere Kanadának az indo-csendes-óceáni térségben. Ez több aspektusában is megjelenik, például a hírszerzés terén. Azonban az új megállapodások szerint megkezdik a kanadai katonák kiképzését az úgynevezett Arctic Over-The-Horizon radarokon, amellyel hatékonyabbá válik a sarkvidék védelme. További célja a megállapodásnak megkönnyíteni és megerősíteni a védelmi ipari cikkek, innovációk mozgását a két ország között.
Aláírtak továbbá egy egyetértési megállapodást a mesterséges intelligencia biztonságáról (MOU on AI Safety), azzal a céllal, hogy a két ország szakértői támogassák egymás munkáját az MI által okozott fenyegetésekkel kapcsolatban.
Szerző:
Faragó Bulcsú
LATIN-AMERIKA
Shield of the Americas – Trump új katonai kezdeményezése a drogkartellek ellen
Március 7-én a floridai Doralban tartott csúcstalálkozón jelentette be Trump elnök a „Shield of the Americas” (Amerika Pajzsa) kezdeményezést, egy Washington által vezérelt katonai és biztonsági koalíciót, melynek célja a transznacionális drogkartellek és szervezett bűnözői hálózatok elleni közös fellépés. Trump beszédében az ISIS-ellenes koalícióhoz hasonlította, hangsúlyozva a katonai erőt a kartellek „megsemmisítésére”.
Az amerikai elnök Miamiban 12 latin-amerikai ország vezetőjével találkozott, többnyire jobboldali és szélsőjobboldali politikusokkal (pl.: Argentína, Paraguay, El Salvador). A csúcstalálkozón nem volt jelen Mexikó, Brazília, és Kolumbia sem. Ez előrevetítheti a koalíció legnagyobb gyengeségét, hiszen a térség legnépesebb, baloldali vezetésű államai nincsenek benne. Mexikó elnöke, Claudia Sheinbaum, például határozottan elutasítja az Egyesült Államok katonai beavatkozását Mexikó területén, „inváziónak” tekinti.
A találkozón tartott munkaebéden mind Mark Rubio külügyminiszter, mind a nemrégiben kinevezett Kristi Noem, az „Amerika Pajzsa” különleges megbízottja kiemelte, hogy az Egyesült Államok prioritását a Nyugati-félteke élvezi, összhangban Washington legújabb Nemzeti Biztonsági Stratégiájával.
A koalíció elsődleges céljának eléréséhez Trump kifejezetten katonai megoldásokat szorgalmaz, amely már március 3-án az amerikai és ecuadori erők által közösen végrehajtott fegyveres, sőt bombázásos műveletek formájában meg is valósult feltételezett drogkereskedők ellen Ecuadorban.
A katonai célok mellett a kezdeményezés másik, kritikus célja a kínai befolyás („rosszindulatú külföldi beavatkozások”) visszaszorítása a térségben. „Nem engedjük meg, hogy ellenséges külföldi befolyás megvesse a lábát ezen a féltékén, beleértve a Panama-csatornát is.” – jelentette ki egyértelműen Trump. Ezzel az „Amerika Pajzsa”a drogellenes harcot egy szélesebb körű, geopolitikai szuverenitási játszmává emeli.
Szerző:
Rohoska Réka
A Amerika, 2026 Március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Az 1980-as évek közepén a lassan kiöregedő Kamov Ka-26-os mezőgazdasági helikopterek pótlására - akkoriban szokatlan módon - nyugati irányba indultak meg a tapogatózások. Több forgószárnyas is bemutatkozott Budaörsön és közülük egy amerikai típus, az MD 500-as lett a befutó. A gazdasági helyzet nem tette lehetővé a teljes Kamov flotta cseréjét, és az MD 500-asokból mindössze tizenegy példány repült a Repülőgépes Szolgálat sárga-fekete színeiben. A típussal kapcsolatos élményeket felidézve, folytatjuk beszélgetésünket László Ferenccel.
Mikor tudtad meg, hogy lehetőséged lesz MD 500-assal repülni?
- Éppen valamilyen rekreációs üdülésen voltunk siófokon, amikor kaptunk egy táviratot – mobiltelefon még nem volt – hogy menjünk fel Budaörsre. Laki Zolival mentem fel és a kocsiban végig azon tanakodtunk, hogy vajon kinek mit mondtunk, mert ha felrendelnek, akkor valami történt. Meglepődtünk, mert Budaörsön Nikolits István főigazgató-helyettes fogadott. Akkor láttam először. Tizenketten voltunk és néztük, hogy mi van itt? Nikolits elmondta, hogy jönnek az MD 500-asok. A beszerzésre rábólintott a pártszervezet is, ami hatalmas dolog volt akkoriban, a szocialista táborhoz tartozó Magyarországon. Nagyjából akkora, mint amikor a MÁV-nak beszerezték a svéd Nohab mozdonyokat, vagyis a csoda kategóriába tartozott abban az időben. A pilótákkal szemben két követelmény volt: kétezer óra repült idő és eseménymentesség. Így kerülhettem be a tizenkét fős csoportba. Elmondták, hogy az MD 500-asok pilótaüzemeltetésben lesznek, két pilótával, szerelő nélkül. Átlagfizetést fogunk kapni, hogy ne legyünk korlátozva, hogy egy új géppel kell dolgozni. A Matyikó Feri kért egy kis szünetet. - Gondoljatok bele, egész nap dolgozunk, aztán még gépmosás (az MD 500-ast nem kellett naponta szerelni) és csak utána autózhatunk haza – mondta. A másik nyomós érv az volt, hogy megtudta, hogy azokat a szerelőket, akikkel mi dolgoztunk, ki fogják rúgni vagy hangárba teszik, ami akkoriban egy visszaminősítés volt. Ezt nem akartuk, visszamentünk és azt mondtuk, hogy ragaszkodunk a szerelőkhöz. Ezáltal a műszaki kollégákkal a hagyományos módon dolgoztunk együtt ezen a típuson is. Azután következett az, hogy ki hova kerül. Az egyik MD 500-asnak Pápát jelölték ki, engem is oda tettek volna, ahol egyszer már voltam egy évet. Egy nagyatádi kollégával gondolkodási időt kértünk és huszonnégy órát kaptunk. Hazajöttem, kiterítettem a térképet, és kiszámoltam hogyan járok anyagilag jobban. Abban az évben költöztünk be a családommal Kutasról Kaposvárra, a lakótelepre és én megtapasztaltam, hogy milyen könnyebbség, ha nem kell egy órát utazni naponta. Másnap mondtam, hogy mivel a következő évben jön a többi gép, inkább akkor kezdenék. Belementek azzal, hogy akkor számolnak velem.
Japán: Korszakváltás Japánban: Takaichi Sanae győzelme lesz a pacifista alkotmány vége?
Február 8-án a japán Liberális Demokrata Párt (LDP) elsöprő győzelmet aratott az előrehozott parlamenti választásokon Takaichi Sanae, Japán első női miniszterelnöke vezetésével. A japán parlament alsóházában az LDP-nek a 465-ből 316 széket sikerült megszereznie, ami páratlan siker a párt 71 éves történelmében. Koalíciós partnerének, a Nippon Ishin no Kai (Japán Innovációs Párt) nevű formációnak 36 mandátumot sikerült szereznie, így a kormányzó koalíció összesen 352 székkel bír (kb. 75%-os többség).
Ennek köszönhetően a kormányoldal rendelkezik a pacifista alkotmány módosításához szükséges kétharmaddal. Japán a második világháború óta korlátozva van hadereje alkalmazásában: kizárólag önvédelemre alkalmas haderőt tarthat fenn, amely nem rendelkezhet támadó képességekkel. Ez a japán alkotmány 9. cikkelyében van megfogalmazva, amelynek módosításához elengedhetetlen a választásokon megszerzett kétharmados felhatalmazás.
Takaichi számára Tajvan biztonsága nemcsak kulcsfontosságú, hanem saját szavait idézve: „egzisztenciális”. Emiatt a kormány elkötelezett a szigetország védelme mellett. Február végén Japán védelmi minisztere, Shinjiro Koizumi bejelentette, hogy Japán föld-levegő rakétarendszereket telepít Jonaguni-szigetre 2031 márciusáig; a sziget Japán legnyugatibb pontja, és alig 110 kilométerre fekszik Tajvantól.
Vang Ji, Kína külügyminisztere „militarizmussal” vádolta meg Tokiót, és emlékeztette a feleket arra, hogy 84 évvel ezelőtt Japán hasonló retorikával támadta meg az amerikai támaszpontot Pearl Harborban, ezért ironikusnak tartja a két fél jelenlegi szoros együttműködését. A hasonlat ellenére Marco Rubio, az USA külügyminisztere azt nyilatkozta, hogy a japán–amerikai kapcsolatok „új aranykora” kezdődik meg. Peking megtorlásként korlátozásokat vezetett be a ritkaföldfémek exportjára a japán cégek (például a Mitsubishi Heavy Industries) irányába.
Szerző: Lázár Sebastian
Tajvan: Kereskedelmi paktum és bizonytalanság: Tajvan „szilícium pajzsa” az amerikai érdekek hálójában
2026 februárjában az Egyesült Államok és Tajvan véglegesítette a Kölcsönös Kereskedelmi Megállapodást (ART), amely elméletileg stabilitást és kiszámíthatóságot hoz a kétoldalú kapcsolatokba. A megállapodás értelmében az USA 15%-ra csökkentette a tajvani árukra kivetett kölcsönös vámtételt, cserébe Tajvan jelentős piacnyitási kötelezettségeket vállalt. Tajpej ígéretet tett több mint 84 milliárd dollár értékű amerikai termék köztük palagáz, kőolaj, repülőgépalkatrészek és energetikai berendezések beszerzésére. Bár a paktum célja a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozása volt, Tajvan kereskedelmi többlete az USA-val szemben 2025-ben rekordmértékűre, 150 milliárd dollárra nőtt. Ez a hatalmas deficit továbbra is súrlódási pont maradhat a Trump-adminisztrációval, amely a kétoldalú hiányt nemzetbiztonsági kockázatként kezeli.
A technológiai fronton Tajvan vállalta, hogy vállalatai (elsősorban a TSMC) 250 milliárd dollárt fektetnek be az amerikai félvezetőgyártásba. Washington célja, hogy a tajvani chip-ellátási lánc legalább 40%-át az USA-ba telepítse a stratégiai önellátás érdekében. Ez azonban belső feszültséget szül Tajvanon: a politikai vezetés attól tart, hogy az iparág fontosságának csökkenése gyengíti az ország védelmét jelentő „szilícium pajzsot”, ha ugyanis Amerika már nem függ a tajvani chipektől, kisebb motivációja maradhat a sziget megvédésére egy kínai agresszió esetén.
Míg a kereskedelmi kapcsolatok mélyülnek, a közvetlen katonai támogatás terén bizonytalanság jelent meg. A Taipei Times 2026. márciusi jelentése szerint Donald Trump elnök késleltet egy közel 13 milliárd dolláros fegyvereladási csomagot. A halasztás hátterében egy közelgő pekingi csúcstalálkozó áll: az amerikai kormányzat nem akarja provokálni Xi Jinpinget a tárgyalások előtt, aki korábban óva intette Washington anyagi és katonai támogatásától Tajpej felé.
Szerző: Huszár Róbert
Észak-Korea: Dinasztikus erősödés és nukleáris fenyegetés: A 9. Pártkongresszus mérlege
Február 25-én ért véget az egy héten át tartó 9. Pártkongresszus, amely minden öt évben kerül megrendezésre. A kongresszus alkalmával több magas rangú katonai és diplomáciai tisztviselőt is leváltottak, köztük a rakétaprogramért felelős vezetőt is, ugyanakkor egyes tisztviselőket pedig magasabb pozíciókba léptettek elő. Kim Yo-jong, Kim Jong-un testvére, aki eddig osztályvezető-helyettes volt, teljes jogú osztályvezetővé nevezték ki. Egy dél-koreai hírügynökség szerint Kim Yo-jong várhatóan a propagandáért felelős osztály vezetését kapja meg, amelynek feladatai közé tartozik a két Korea közötti kapcsolatok, illetve a külső stratégiák felügyelete is.
A kongresszus előtt számos hír jelent meg arról, hogy Kim Jong-un lánya, Kim Ju-ae lesz a következő vezető, akit a kongresszuson fognak megnevezni örökösként, azonban nem történt bejelentés erre vonatkozóan. Sőt, az ország intézményesült patriarchális berendezkedése miatt egyesek kevés esélyt látnak ennek megvalósulására.
Kim Jong-un a kongresszuson az Egyesült Államokkal való viszonyról is beszélt. Kijelentette, hogy amennyiben tiszteletben tartja Észak-Korea jelenlegi nukleáris státuszát és nem tanúsít ellenséges politikát vele szemben, akkor nyitottak a párbeszédre, ez viszont mind Washingtontól függ. Ezzel szemben Dél-Koreát a „legellenségesebbnek” nevezte, erőfesztéseit „megtévesztőnek”, a kezdeményezését a párbeszédre pedig elutasította. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, Marco Rubio reagálva az elhangzottakra elmondta, hogy az USA mindig készen áll a párbeszédre.
A Koreai Központi Hírügynökség (KCNA) szerint Kim Jong-un szorgalmazta az új fegyverrendszerek, illetve olyan interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztését is, amelyek víz alatt is indíthatóak, továbbá szükséges a taktikai nukleáris fegyverek arzenáljának bővítése is. Kim elmondása szerint a nukleáris és rakétaprogram fejlesztése „véglegesen megszilárdította” az ország státuszát.
Szerző: Simonffy-Kiss Anita Alexandra
Dél-Korea: Belpolitikai válság és technológiai káosz: Életfogytiglan a volt elnöknek és tőzsdei pánik
Észak-Korea vezetője, Kim Dzsongun kijelentette, az észak-koreai Munkáspárt kongresszusán, hogy országa bármikor képes lenne elpusztítani és megsemmisíteni Dél-Koreát, ha fenyegetve érezné magát. Azonban azt is kijelentette, hogy ha Dél-Korea békén hagyja, akkor a délieknek nem kell nukleáris támadástól tartania. Hajlandó az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalni, amennyiben a Fehér Ház elismeri atomhatalomként. Ezzel újra köztudatba hozva a Koreai-félsziget nukleáris fenyegetéséről szóló témát. A dél-koreai kriptovaluta-platform, a Bithumb, véletlenül 44 milliárd dollár értékű bitcoint utalt el az ügyfeleinek, ami fellendítette az eladást a tőzsdén. A Bithumb célja az ügyfeleinek jutalmazása volt, egy promóciós kampány keretein belül. A hibát 35 percen belül kijavították a kereskedés és a kifizetések korlátozásával.
Észak-Koreában akár kivégzés is járhat azért, ha valaki betiltott dél-koreai sorozatot néz. A büntetés főleg a szegényebb rétegeket sújtja. Ez a szélsőséges következmény, akár gyerekeket is érinthet, nem csak felnőtteket.
Egy dél-koreai politikust, Kim Hí-szu-t leváltották miután a demográfiai problémák orvoslására azt a javaslatot tette, hogy fiatal nőket hozzanak be Vietnámból és Srí Lankáról, és adják vidéki férfiakhoz feleségül. A politikus nyilatkozata hatalmas felháborodást váltott ki, így ki kellett zárni a pártból.
Jun Szogjol volt elnököt a szöuli bíróság életfogytiglani börtönre ítélte, miután lázadás vezetésével és hivatalával való visszaéléssel vádolták. Az ügyészség halálbüntetést kért, azonban a volt elnök megúszta letöltendő börtönbüntetéssel.
Szerző: Tekula Dóra
Kína: Kína diplomáciai offenzívája: Vízummentesség és óvatos távolságtartás a közel-keleti válságtól
Februárban számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. A hónap elején kisebb diplomáciai csörte alakult ki, Kína és Japán között, amikor is Japán lefoglalt egy kínai halászhajót. Ez az incidens még jobban rontotta, az amúgy se túl fényes kínai-japán kapcsolatokat, amelyek az utóbbi időben, mondhatni egyre mélyponton vannak. Az amúgy is különleges kapcsolatot, még a kínai külügyminiszter müncheni biztonsági konferencián tartott beszédébe is fokozza, ahol is éles kritikával bírálta a szigetországot. Kína a hónap folyamán kibővítette a vízummentes rendszerét további két országgal.
2026. február 17-től az Egyesült Királyság és Kanada rendes útlevéllel rendelkező állampolgárai, akár 30 napig is vízum nélkül tartózkodhatnak Kínában. Ez persze nem csak egy szimpla turisztikai döntés, hanem inkább egy kulcsfontosságú gazdasági lépés. A hónap végén, az ázsiai óriás felszólította az Iránban tartózkodó állampolgárait, hogy minél hamarabb hagyják el az országot, hiszen egyre fokozódik a feszültség az USA és Irán között. Ezzel a lépéssel próbálja meg Kína minimalizálni az esetleges jövőbeli veszteségeit, valamint egyúttal a konfliktusból is nyíltan ki szeretne maradni.
Szerző: Fodor Balázs
Szerkesztő: Lázár Sebastian
A Távol-Kelet, 2026. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.